vigyázok lépteidre, ha olykor sután is.
Nézlek távolról, egy fal mögé bújva,
figyelem, ahogy lépsz, az életet soha meg nem unva.
Szívemben ott a vágy, talán meglátsz,
de előbújni nem merek, s te nem vársz.
Éled a napokat, számolva a pillanatokat,
én is élem az enyémet, rakosgatom a darabokat.
Hisz megvan mindenem, már teljes az életem,
utánad nézek ugyan, de nincs bennem félelem.
Arcod és hajad ragyog, tündököl a napsütésben,
szívem mást szeret, s mi köztünk volt, már nincs... csak a szélben.
0 Megjegyzések