Barna kislány de szeretlek de régen
Most már tudom Földön kívül van élet
Barna kislány de szeretlek de téged
Megragadjuk exobolygó üstökét
A testünket elnyeli a vaksötét
Aranykapu mind egy szálig kihörpints
Elmegyünk mert itt maradni időnk sincs
Barna kislány végsősoron dolog van
Elveszünk majd a százféle fajokban
Mi leszünk a két ember a világban
Araszolunk benne hogy az hibátlan
Konfrontatív embertípus nem kell már
Exobolygón lesz tejszín és lesz lekvár
Ezek alá söpretnek be a gondok
Barna kislány eszembe jutsz mosolygok.
0 Megjegyzések