Szívemet ellepte bú, és betegség,
Lelkemben somfordál a rút halál,
Szeretőm már csak a fájó öregség,
S benne az idő is már oly sivár.
Életem nem volt egyéb, csupa restség,
S ím, a fekete kaszás engem vár,
Itt van bűnös, méla lelkem, fogd, tessék,
Csak ez a szenvedés múljon el már.
Könnyet hullajt talán minden dolgozó,
Ki szánt, vet, arat kapával kezében,
Meghalt az élet, s nincs már semmi bajunk.
Az ember nagy volt, főleg életében,
S mindig akadt gyötrelem, halált-hozó,
S meghalt benne kínlódva egész fajunk.
Kecskemét, 2012. április 13.
0 Megjegyzések