Megtámadta egy kegyetlen betegség.
Elragadta őt hamar a halál,
Pedig messze volt tőle az öregség.
Most, hogy nincs, minden hétköznap sivár.
Kimondom én bátran! Nincs bennem restség!
Kérdezem magamtól: Reánk is ez vár?
Hányszor mondtam neki: Ne tessék
Olyan sokat értem fáradozni már!
Szorgos volt, mint méhek közt a dolgozó.
Rossz voltam? Vesszőt nem fogott kezében,
Pedig fenyítéktől nem lesz semmi bajunk!
Akár csak ő volt egész életében,
A dorgálás, oly bölcsességet hozó
S az teszi nemesebbé egész fajunk!
0 Megjegyzések