Ifjúság fájdalmas ördög, ha elmúlt,
foghíjas valóságot szül az emlékezés,
bátor bujaság szívünkbe csókol,
egy lány, akinél jobban senki nem bókolt,
előbb tánc és nász, minden szombaton.
Nem csókol úgy senki se!
Puding íze semmihez sem hasonló,
ajkai tapadtak rám, hevessége
kicsit zavarón, első csókja s utolsó
között a hófehér testnek élvezete,
ez maradt meg a sváb lányból.
Nem csókol úgy senki se!
Köpenye alatt pucér teste,
várt és hívogatott minden este.
Úgy szeretett mint senki se.
édes kancsítással hívott a szeme,
szeretni kell érzéssel ölembe.
Nem csókol úgy senki se!
0 Megjegyzések