Szárnyaimat rég ruhatárban hagytam,
angyalok között ez nem szokatlan,
színházból hátsó ajtón távoztam,
a szerelmet is örökre ott hagytam.
Azóta a társulatot keresem,
másnap felpakoltak és elmentek,
szárnyaim nélkül már nem ragyogok,
kelet-nyugat közt keresve kóborlok.
Mindenhol jártam már a világban,
laktam bagolyként az odvas fában,
remete voltam mező széli házban,
s hírnöke a szeretet társaságnak.
Jártam ott is hol még nem szerettek,
nem szóltam idővel megkedveltek,
Szárnyaim nélkül sosem találom,
békességem, e vándorló világon.
0 Megjegyzések