Forr a tej, vidámodik a lusta lét,
összepakol s zárja bőröndjét a tél,
elalszik a havazás, fel-ocsúd még,
hogy aztán nyári álmod aludjék.
Égen néhány madár, próbarepülés,
melegíti szárnyát s keresi fészkét,
hófehér dunyhától roskad a kötél,
vidám gyermekek hangját viszi a szél.
A szél szalad, de lekéste a telet,
nem sír, már tavaszi szellőt ölelget,
röpke szeles szerelembe esett.
Hófolt kezd sáros sírásba amott,
de fagyos nevetése alább hagyott,
nagy mosollyal a tavasz közeledett.
0 Megjegyzések