Élt egyszer egy fiú,
úgy hívták, hogy Robi,
a zsebében mindig
volt egy tábla csoki.
Állandóan kínált
engem is a drága,
amíg egy szép napon
számhoz ért a szája.
Azt suttogta nekem,
hogy csak értem teszi,
csokis lett az ajkam,
ő csupán leeszi...
Hittem is meg nem is,
ezt a bájos mesét,
szorítottam vadul,
megremegő kezét.
Tizennégy, ha voltam,
ő talán tizenhat,
azt rebegtem bátran,
jól van, megcsókolhat.
Ő lett hát az első,
ki felfedezte ajkam,
édes harapása
nyomot hagyott rajtam.
0 Megjegyzések