Halottan fekszem
Kezem lóg a hordágyról
Belül szúr és
Felemészt a fájdalom.
Mélykék szemedbe hányszor,
De hányszor néztem
Mese-szép testedet
Olykor megigéztem.
Életem lapjait
Hagytam, had olvassad
Feledjed bánatod, s
Most miattad meghaltam.
Fogni, szorítni akartalak
Mint a fénylő napsugár
De te méla kaktuszként
Szúrtad szívemet át.
Mint űzött vad
Benned megnyugvást kerestem
S ím, most halottan fekszem
Egy hordágyon, nyikorgó kerékkel.
Kecskemét, 2012. március 27.
0 Megjegyzések