Szonett 8.
Köszönöm anyám neked az életet
Hogy a bölcsőmet ringattad lágyan
Vállaltál engem türelemmel, bátran
Értem áldoztad fel a sok perceket.
Lemondtál sok minden másról értem
Testeddel melengettél ha fáztam
Ha bánatom volt nekem veled sírtam
Velem voltál semmitől sem féltem
A kebleden tápláltál,ringattál
Csókokkal arcomon simogattál
Nem hagytál cserben ha rossz is voltam
Anyám köszönöm, hogy vagy még nekem
Én köszönöm neked az életem
köszönöm neked jelenem,s múltam.
0 Megjegyzések