Szerelmes tiniként lángra gyúltam,
első csókja maga volt a szerelem,
perzselő szenvedély, kín és gyötrelem,
Rózsaszín ködben, boldogságban úsztam,
mint gyümölcs a fán, irultam-pirultam.
Nem értettem, mi ez, mi történt velem,
édes terhemet boldogan viselem,
elvarázsolva hozzá simultam.
Nem tudom már, szemem hány könnyet ontott
teérted, s hány átvirrasztott éjjelen
gondoltam rád, nem is tudom ki rontott?
Csak azt, hogy szívem szeretett féktelen.
Ma már nem számít, ki bontott, mit mondott,
a sárguló fényképed már fénytelen.
ÉRD, 2012. március 17.
0 Megjegyzések