Szonett 2.
Táncparkett ördöge ha velem lenne,
Szép szoknyám felvenném nagyon sietve,
Nem menne el senkinek sem jó kedve,
Ha táncparketton táncolnék benne.
Felvenném én az aranycipellőmet,
Legszebb ékemről sem feledkeznék el,
A legszebb mosolyom neked meg felel.
Letudnám én akkor minden terhemet.
Táncparketton táncolnék csak neked,
Egy jó ritmusra testünk együtt éled.
Megbűvöl ez a varázstánc engem.
Elbűvölt ott a tengerkék szemed,
Táncparkett ördöge lettem veled.
Csak neked dobog akkor ott a szívem.
0 Megjegyzések