ifj. Ledniczky Miklósné: Karácsony

Zúzmara borítja a fenyőfákat,
Csillognak ragyogón a fehér ágak.
A gyermekek a szobákban rájuk várnak,
Ha megérkeznek előtte csodálkozva állnak.

Feldíszítik a szép fenyőfákat,
Díszeket, csillagszórókat raknak rájuk,
Az ajándékokat a fa alá teszik,
Szívük csordultig szeretettel megtelik.

Mintha a nagyvilág mind köréjük gyűlne,
Mindenki tiszta szívből velük együtt örülne.
Ez az érzés tölti be teljesen a lelküket,
A világgal gondolatban együtt ünnepelnek.

Ez a nagy szeretet a lelkükből árad,
Mindenki egy kicsit jobbá vált mára.
Nem gondol most senki sem a rosszra,
Csak a jóra , szépre és semmi gonoszra.

Példaként a kisded jézus szolgál,
Akit ekkor ünnepel az egész világ.
Ő az önzetlen szeretet mintaképe,
Áldozatkészsége és az ő szerető szíve.

Értünk emberekért jött el közénk,
Egyszerű kisded volt ő a szülőföldjén,
Betlehemi istállóban született,
Ott talált a Szent család éjjeli menedéket.

Szerény körülmények közt jött a világra,
Édesanyja Szűz Mária vászonba pólyálta.
Pásztorok , királyok őt felköszöntötték,
Angyalok hangosan a hozsannát zengték.