Mily röpke az idő, csillámok szálán szalad,
Gyermekem egy perc alatt,
oly gyorsan nőtt meg, mint a
pillanat.
Még emlékszem kedves mosolyára,
melyet az idő sem
fakított meg,
felnőtt, de édesen-kedvesen,
ha rám tekint, látom a kicsiny gyermeket, ki rám szeretve
nevet.
Utunkon volt sok-sok küzdelem,
fájdalom, bánat, öröm,
Gyermekem, a hűséged köszönöm,
nem volt oly vihar,
mely elszakította volna
szeretetünk mély kapcsát,
melyet már egy élet ölel át.
Gyermekem, fogadd a versemet e napon,
az egykor kicsiny gyermek,
ki voltál valaha,
úgy él szívemben,
mint a felnőtt, ki ma is elkísér
minden napomon.
0 Megjegyzések