Egyetlen kérdést kaptam,
álló vizet zavartam.
Milyen színű a gyász.
Válaszom, csak annyi mindenkinek más.
Talán átlátszó, szürke, fekete, kék?
Nem számít csak a lélek ordítana,
ha lenne szája, csak árnyéka van talán.
Nem tudja ezt senki,
csak az aki pokol tornácán
volt, de még nem holt.
Milyen színű a gyász, ne kérdezd.
Nem tudom a választ.
Tudom, ordítani kellene.
Nem lehet. Keménynek kell lenni.
Gyertyát gyújtani emlékezni,
halottam emlékét szívembe temetni.
Élőket szeretni és ölelni,
hallgatni ahogy a szíve dobog.
Mosolyogni mi vagyunk,
emlékünkben halottaink,
Ők is vannak, valahol messze laknak.
0 Megjegyzések