Méreggel a véremben mérem fel a lényegem.
El nézed a kék egem,de én meg érthetem.
El nem érheted mert messze a közelség mi rét.
Becsukod szemed,s képzeled a pedigrét.
Az éj festi szépre,a nap,reggel bíborra s kékre.
Mi ez a forgás?vagy mikor lesz vége?
Mikor vette kezdetét és hol lett az élet,
hogy csinál az ég a sötétből kéket?
Máskor éget,tüzes nyila nyalja a mezőt.
Van ,hogy fejedre húz ezer meg ezer felhőt.
Van hogy csak nyugodt,van hogy durván haragos.
Képtelen képe így összefolyva darabos.
Próbálni felfogni? ááá csak érezzed'
Tisztaságát szívd be,ne magad mérgezzed.
Ha van is ebben mondani való...
Élsz eged alatt,te-te vagy ő pedig a való
0 Megjegyzések