Esti harang kongatja
Bús dalának szomorú zaját,
Fájdalma rövid, hosszú az útja,
Zokogja ütemesen a hangját.
Kinn a temető csendjében,
Leszállt a ködfátyol imája.
Csendesen pislákol a mécses, gyertya
A sötét némaság árnyékában.
Élet szólal meg gyertyák fényében,
Bánatos könnyek az arcok rezdülésében,
Megnémult fák lombjai suttognak,
Még a csillagok is némám sírnak.
Mélységes csend ül a falu vállára.
Csak a sírhalmok gyönyörködnek egymásban,
Boldogan pislognak fényükben, szépségükben,
Megnyugvás álom szenderül a temető csendjére.
0 Megjegyzések