Összetört szívvel érintem
ruhád foszlányos rojtjait,
szegényes szürke színe
őszinte,aggódó tekintette szelíd,
mely féltőn vetül arcok tükrébe.
Jézusom,miért rongyos a ruhád?
Álmomba vérvörös palástod
borította emberek szennyes mosolyát.
Fehér inged feszült tested némaságán,
s jajszók sokasága fuldoklott
patyolat tiszta inged ráncán.
Kopott ruhád bársonya
érinti lelkem szennyes barázdáit,
Csiszolod szereteted erejével
gondterhelt napjaim.
Szemeid, fájdalmas könnyeket
szór Isten karjába,
s kegyelemre roskad térded
rozsdás életem tövisének udvarába.
0 Megjegyzések