Zárd le bámész, holt szememet, ha eljön
majd a perc, mely terhel a számadással.
Szépre méltóbb végzetem ünnepeljed
bölcs megadással!
Oly kevés bánatra sűrítsd a gyászod,
hogy ne mérgezze s betegítse lelked.
Áldva vedd el mind, mit az édes élet-
küzdelem ellett!
Mondd, mi fékezné le az évek árját?
Mert az élet nélkülem is rohanna,
mint ahogy még majd fog is elsietni!
Édesem, Anna!
Célodul tűzd még a mi testi sarjunk
életoltalmát, miután lehulltam!
Erre kérlek csak meg a jó Nagyistent
térdre borultan!
0 Megjegyzések