A tévé halkan búg.
A híradó fekete kabátban.
A kéményből pernye szóródik
az utcafrontra.
Az eső is csak suttog
magának.Úgy, mint más fülének,
aki reggel éppen
a semmivel kel útra
Elázott lepedővel a vállán
záporban,ami lóg még a szárogatón.
De Én kávézaccot
söpörve hamutálam
s a monitorom közti
félúton oda-vissza,
egy elmosódott fotó
papírján
Vagyok névtelen.
Egy körforgás-illúzió asszisztense,
felboncolt villanykörte
wolfram szála,
a kiásott kút beton-
törmeléke a földön,
S a ruhadarab foltja
ami kiterítve ázna
A külváros eldobott
zugában némán.
0 Megjegyzések