Nem a földön járok, hisz a lábam saru töri,
a gondolataim csak szállnak, tudatomon kívül is.
Visszagondolva a múltra, az is mélyen megszelídült
Míg én sétálok feléd a gondolatok csak helyben járnak,
ügyet sem vetnek a találkára, a nagy csodára.
Minden keserv elpárolgott, már színtelen a bánat,
mert egykor nagy karéjt vágott a szívemből.
kenyeremet a bánat ette, réges-régen a javából.
Most az őszi nap égeti agyaggá a pillanatot,
mi törékeny, szoborszerű lesz és maradandó.
Megbecsült helyen, mint kincset tárolom,
lelkembe zárom örökre, ahol megtalálhatom.
Az álmaim kamasz kora véget ért, felavattatott
akkor is, ha nem akarom.
Akkor is, ha nem akarod.
2011. szeptember 14.
0 Megjegyzések