Játszunk, játsszuk azt, hogy Istenek vagyunk
Vagy játsszuk, hogy én vagyok Káin, s te Ábel
Vagy fordítva, és én halok, vagy mit bánom
Úgy is mást írnak nékünk a csillagok.
Játszunk papást, mamást, kik összekaptak
És kerülik egymást, kinek már mindegy
Hogy most ki enged, csak lássa a másikat
Mint a régi szerelmes ki békülne, mert szenved.
Játsszuk azt, hogy mindent félre dobok
Hogy százszor meghalok, és te érted feltámadok
S kezedbe adom elrontott életem
Csak egyet kérek tőled, hogy játssz velem
„csak játssz velem, én egyetlen kedvesem”
2011. Június havában. 24.-én
0 Megjegyzések