Arcomon
sajgó táncot jár
az őszi napsugár.
Megremegek.
Nem simogat;
érintése fáj.
Levelek közt
rám talál,
szempillámon
ringatózva megpihen,
hajamba aranybarna
leveleket rejt.
Nyakamon felejtett illatod
az utolsó pillangót
felém csalogatja,
vállamon bujkáló árnyékod
beragyogja,
s az első csillagok
szenvedélyes sóhajával
szitakötők szárnyán
elszökik a nyár
0 Megjegyzések