Napok óta jeges könnye
hull a morcos égnek.
Száz éves fák térdelnek le
diktátori szélnek.
Álmos patak vad folyóként
felébredve vágtat.
Mint dühödt bika, habzó szájjal
ökleli a gátat.
Könnyáztatta homokzsákok
engednek az árnak.
Éhes sárban áztatják már
lábukat a házak.
Pár óra csak! Hullámsírban
tanya, falu, város.
Elázott már minden érték.
Hit! Remény! Mi áldott.
Amerre csak a szem ellát,
iszap, sár, és tenger.
Földönfutó, nincstelen lett
sok ezernyi ember.
Ha az éjnek sötét leple
ráborul a tájra,
Meghallod majd, hogyan zokog
koldusok imája.
0 Megjegyzések