Helló! Szép jó reggelt!
Még beborította a sötét az eget.
A hold kacagott,
kergetett csillagot.
Meghívom vendégnek
otthonomba ma reggel,
azt a nagy gömböt
az égen föntről.
Nem szokás jól tudom,
de hallani akarom,
a Fény szavát, jóságos kiáltását.
Későn nyomott el az álom,
Hiszen hajnali fél három! Ám
a föld széléről, valami emeli a karját.
Valóság ez és nem álom,
érkezik az aranyló napsugárom!
Nem lóháton, nem jégtáblán,
csupán a kék ég láthatárán.
Ő a legkedvesebb vendég,
itt az élhető Földgömbön.
Naponta kinyújtja aranyló karjait,
mert ha nem jő, az ég is siratja,
hatalmas könnycseppjeit hullajtja.
Ti mind, élőlények, csak akkor éltek,
Ha a melengető napsugarat gyakran,
"vendégként" üdvözölhetitek.
Tó vizében aranycsíkként cikázik,
Hegyoldalban növényekkel szórakozik,
Eső után szivárványt játszik.
Emberek arcára mosolyt fakaszt,
Madarak dalolva köszöntik,
A kellemes meleget megköszönik!
Napocska, Isten alkotta nappalnak csillagja,
Gyémántnál értékesebb fényed,
Kibocsátott meleged, soha se szűnjék meg!
Naponta jöjj napsugaram, kérlek!? Vendégségbe!
0 Megjegyzések