A jókívánság olyan dolog, ami benned forrong.
Izzik ott a mélyben, mint olvasztott vas a tűzben,
Dagad tőle kicsi melled, a szeretet nem hagyja benned.
Föld mélyéről feljön a magma, kitör belőled,
Rázúdítod valakire, az aktuális ünnepeltre.
Aki kapja, annak lesz öröme
Akkora,
mint Góliát a Törpék között.
Nem hiszel a szemednek, a fülednek.
Mindez a sok szép dolog benned "dohog"!
Mindenüvé magaddal cipeled,
mint kismama az édes terhet!
Ezerszer a szíve dobbant annak, aki adta,
Áldott legyen, angyalszárnyon közlekedjen,
A jókívánság bumerángként visszamenjen.
Ne legyen szomorú ő sem, sosem. Ha könnyet
Ejt is, az csak az örömtől legyen!
Azt kívánom és mondom, a szavakat vidámra
Alakítom, jó szívet szervírozok bele,
Ti, gyémántfoglalatos drága lelkek,
Szeretet nélkül élni lehetetlen.
Utadban más ember is akad, akkor is szeresd,
Hisz külseje olyan, mint a Tied,
Csak beteg, nagyon beteg a lélek,
Akit bizton meggyötört a kegyetlen élet.
Jókívánság mindég várlak, hétköznapok
Rejtekében, egyszerű kis házak között olyan vagy,
mint magasra épített, kőfallal körülvett
Védőbástya az időnként bús magányokban!
0 Megjegyzések