Péter Erika: Hajószoba

(Képzelt Csa-Csinszka-vers Babits Mihályhoz)

Kopogtattam;

nem nyitottál ajtót,

vendéget nem kívánt

zord hajószobád,

hullámok zúgását

kagylóhéjba zártad,

nem játszhattam matrózt,

Te sem kapitányt.

*

Csa-Csinszka,

kislányom,

hogy jutott eszedbe,

babacsörgőt venni

épp nekem?

– kérdezted –

de kisfiúvá lettél,

s néhány pillanatra

megcsillant szemed,

a fekete párnán

ültem lenn a padlón

– „feketeországot”

hímeztek bele –

szép, lett táncosnő

varrta feketével,

- bolondult érted,

tán gyógyul sebe –

*

körülöttünk könyvek

hevertek a földön,

rengeteg tanulmány,

halomnyi papír,

mennyit összetéptél

ahogyan a lelkem,

kényed-kedved szerint

elküldtél nemegyszer

– Miért zavarsz megint? –

*

Este telefonon

próbáltalak hívni,

kérlelni, szeress úgy,

mint Csinszka-fiút,

nehéz, de megszoktam;

viszem Ady-terhem,

a rajzolás fáraszt,

s az írás sem kiút.

*

Drága Mis,

nem vagyok jól,

fáradok,

fejem fáj,

bicsaklik

szavam,

hálás

kislányodként

bújnék

mégis hozzád;

helyetted

szorosan

ölelem

magam.