Hűvös szél fújja meg bársonyos arcom,
susogó lombok táncolnak a parton.
Egy színekben pompázó lepke száll a partra,
valaminek a kezdetét, s végét sugallva
A patakba csobban egy jóllakott béka,
tekintete a habokból még feltűnik néha,
a természet lágy ölére néma csend ült,
a fergeteg hatására, a környezet lehűlt.
Egy gyermeki lélek játszik a vízben,
meglát egy árnyékot , de nincs nap az égen
a sötét árny suhanva átölel mindent,
magával ragadja az ártatlan lelket.
Az eső elered semmi sem száraz,
a csillogó aranycsepp, nyugalmat áraszt,
míg legördül egy virágon, az élet harmata,
megtalálom lelkem, a zivatart hallgatva.
0 Megjegyzések