Látom a fényt, látom a tényt,
hiányod már megint kísért!
Heves szél fúj, már nagyon fázok,
érzem, hogy újra karodba vágyok.
Olyan mint te, vagy olyan mint én,
sose lesz több a világ tengerén,
céltalanul hajózunk, vihet az ár
a horizonton túl boldogság vár?
A szél egyszer csak lecsendesül,
a hideg tenger, a csendre hevül
forró habjai a hajóba csapnak,
de ellen állunk a háborgásnak.
A vihar tovaszáll, az ég is ragyog,
te akkor is szeretsz, ha szétszórt vagyok
a parton fekszünk egymáshoz bújva,
már érzem a lelkem, érzem újra.
0 Megjegyzések