A hitemmel, ahogyan szólna,
miként marasztottalak volna?
Vajon hol s mikor találom:
amiért küzdjél kicsi lányom?!
Miért nem adtál esélyt,
hogy felnőjek és értsd:
elmédtől árva a lelkem,
de a véred itt van bennem!
Nem te hagytad el a létet,
de ki értett téged?
S kinek adtad a szíved? Ő Isten?
Akkor szólnál, hogy segítsen itten:
miként alakul sorsunk, s ha várod:
unokáid mikor látod?
Látod.
0 Megjegyzések