Már öt éve
nem láthatlak!
Rideg kősírodnak,
hallgatag foglya vagy .
Hatvan nyara már,
hogy sírásoddal
szétkürtölted e világra születésed.
Apánk igencsak büszke lehetett,
hiszen fia született !
Akkor még
nem gondolta,
hogy téged majd sirat,s eltemet.
Édesanyád is rólad
szövögette ,
csodás, pókháló
álmait.
S nem hitte,
jaj, de nem hitte !
Anyai szíve ,
el nem képzelte,
hogy a fiát elveszítse,
s nézze, amint koporsódra,
záporozva hull a sárgaföldnek,
könyörtelenül kemény röge .
Titokzatos bölcsességgel,
igaz, óvtál.
Ici-pici hugicád voltam,
ha hízelegve, valamit
kérni akartál.
Névnapom előestéjén
telefonom vészjóslóan csengett,
rólad akkor szörnyű hír érkezett.
Az est csöndjében harang kondult.
A sakktábládon
a bábu
többé nem mozdult .
Hiába védte bástya,és csikó a királyod.
Ez volt a sorsod.
A halál mattot adott!
De. Most nagy fényárban,
szüleimmel,Isten ölelésében
együtt vagytok.
Tudom,mindig közelemben
keltek,jártok,
minden lépésemben angyalkákkal
óvtok.
S a torta helyett, lám ,
sírodra virágot helyezek.
Nem. Bátyusom,nem látsz könnyeket.
Mert befelé hullnak !
Csörgedező patakból
a lelkemben, békés tóvá válnak.
Félig égett gyertyák
a hantodon.
Unokáid,barátaid sem felednek.
Látom.
Most a mécsest én is
meggyújtom.
Reménykedem, majd
engem is szeretettel
fogadtok.
Legyen békés pihenésed
drága bátyusom !
0 Megjegyzések