Boldogság, mondd, miért nem szeretsz engem?
Mi az én bűnöm, mit ellened elkövettem?
Útjaink, még csak nem is keresztezik egymást,
Úgy kerülsz engem, mint valami leprást!
Boldogság, mondd, hol a te otthonod?
Én megkereslek, s hozzád halkan bekopogok!
Meghívnálak magamhoz, lehetnél a vendégem,
Nem lenne hozzád, csak egy apró kérésem.
Hozd el a napot, csak pár percre hozzám,
Hadd lássa meg, milyen fakó az orcám!
Mert követ egy felhő, mintha a testőröm lenne,
S fekete leplével, engem átölelne!
Boldogság, gyere, nagyon szépen kérlek,
Pehelypaplanba, fektetlek téged.
Csak fogadd el a meghívást,légy egy kicsit nálam,
Nincs már nekem a földön, ennél több vágyam!
0 Megjegyzések