Mese minden! Az, hogy itt vagyok,
Az is, hogy eljönnek a mesés hajnalok,
Az is, hogy vállamra hajtod fejed,
Az is, hogy én mindig fogom kezed!
Mese a fény, mese az árnyék,
Az is, hogy én vakon is rád találnék,
De mese nélkül mit érne az élet?
Ezért ne haragudj rám, ha mesélek!
Én a mesékben élek igazán,
Ez mindennél szebb és ragyogóbb csodám!
Ez már lassan az életem,
Könnyű teher, és én boldogan viszem.
Meséljünk együtt szép új világokat,
És mondjunk egymásnak régi bókokat!
Hidd el, így csodásabb lesz az életünk,
És nem fáj annyira, s mindent megélhetünk.
S ezért mesélj és én is mesélek,
S a boldogság és gyönyör nem érhet véget!
Én a mesékben átölellek forrón,
S álmodunk meséset-e bolygón.
Új és újabb szép világokat,
És kergetünk vadul mesés álmokat!
Sorolhatnám évekig minden óhajom,
De most inkább a szádat csókolom.
A csend, ami most igazán jó nekünk,
S az Isten is mosolyogva int nekünk,
Hát ilyen az én világom, édesem,
A mese mindennél jobban kell nekem!
0 Megjegyzések