Menteni mindent, ez haladásod,
Bánat urunk szól, mint a galád,
A sírt te halandó, egymagad ásod,
Kedve szerint most így te alád.
Rendez a kékség, fénylik az arca,
S küldi a vígság szép szerepét,
Jelmez az élet a szívbeli harcra,
Díszleteit bontja te beléd.
Szórd a világot messzire túlra,
S hozd közelebb itt, azt ami fáj,
De kelj fel a sírból újra meg újra,
A létre születni ma végre muszáj.
0 Megjegyzések