'69 őszén, báli szezonban kezdődött,
egy fiú szeme a bálban rám szegeződött.
A szemkontaktust egy felkérés követte,
nem sejtettem, hogy szerelem lesz belőle
Szimpátiám nagyon lassan emelkedett,
ahányszor visszakért inkább berzenkedett.
Igazán táncolni se tud ez a legény,
mi a fenét akar már a legelején?!
Nekem még a nevét sem mondta
de a derekamat máris átkarolta.
Hál' Istennek szünet következett éppen,
. majd megszólal a táncosom e-képpen!
Üljünk ide a padra, gondoltam nem bánom,
a következő szünetig úgyis lerázom.
Alig ültünk le ő máris közelebb csúszott,
Közben valamit a fülembe súgott.
Válaszom az volt, tán nem képzeled!
Az anyukám, meglát aztán magadat megnézheted!
Ezután megkérdezte, melyik az én anyukám,
majd a padról gyorsan távozott azután.
Visszaérve hozzám, ajkamra csókot nyomott,
vagánysága láttán, a szívem a torkomban dobogott!
Engedélyt adott vajon anyukám a betyárnak?
De nem, azt mondta, majd adok én magának!
Vége lett a szünetnek mi reggelig roptuk,
az etikettet pedig a kukába dobtuk!
Szép szavakkal anyukát is levette lábáról,
megkérdezte,hazakísérhet e a bálból?
Majd egyik hetet a másik hét követte,
mi csak a találkozást vártuk remegve!
Eltalált minket Ámornak nyila,
Sürgetett minket a szerelem ura!
Elég volt, ha csak egymásra néztünk,
máris a szerelem tüzében égtünk!
Ha szakadt az eső mi azt se bántuk
Boldogok voltunk mert együtt áztunk!
Hogy mi történt ezután a fiatal párral?
Majd folytatom egy újabb strófával.
Ennyi volt mára a tollamban a tinta,
patront cserélek és folytatom újra!
0 Megjegyzések