Ablakomban merengek,
...Köröttem a néma csönd repked,
Felettem szót hallana tőlem,
De gyenge a lelkem,
a szám szólni nem mer ,
Ez maradt belőlem néma álom !
Te tudnád gyógyítani lelkem,
erre vágyom,
belső énem hiányom,
Árnyékod sem látom ,
közelemben a sétányon !
Öreg gyermek voltál,
Kacagva öleltél s csókoltál,
Komolytalan arcod öreg,
csábosan ráncos,ettől voltál ,
felettébb bájos !
Csókod ízét még ma is érzem,
repedt ajkamon ki vérzem!
Nem érinthetem többé,
hajad,bőröd,kezed s mindened!
Enyém volt tested ( bár öreg ),
de vágytól forrón izzó láva,belém bújva,
puha bársony meleg simasága,
ejtett fogságába !
Gyáva öreg gyermek,
szíved tagadtad tőlem,
nem adtad mindet nekem!
Másnak adtad felét,
kacagva szúrtad belém!
Szeretsz!
Szeretlek!
Mégis ablakomban egyedül merengek !
0 Megjegyzések