Érezted már, milyen puha a levegő?
mikor arcod érinti, egy finoman langyos szellő,
a föld lehelete hasal alád:
és körül járva ölel át,
mert ő a szél, aki már mindent körbejárt.
Nyisd ki az orrod, mert jő egy illat,
amely érzékeny pontodra tapinthat,
a szelek, dobogó szívednek is érzik neszét:
majd vízhangját hordják szerteszét,
s ha jó, akkor ez a hang lesz, a legszebb légszemét.
Forgó hurrikánnal telepedik a tájra,
nem figyelhet semmire, nincsen útiránya,
léte nem más, mint egy teremtett árva:
ő a láthatatlan világ,
egyedüli árvája…
0 Megjegyzések