Murák Tibor: A jóslat

Varázsgömb füstjében,

felgomolyog sorsom,

kódolt üzenetét,

génjeimben hordom.

Őseim reménye

átsuttogja álmom,

holnapom jóslatát,

kértem, de nem várom.

Nem akarom tudni,

vár-e még a hajnal,

vagy csak reám tekint

mosolygó vigasszal...

Jobb lenne csak ébren,

minden álmom várni,

mindent, ami elmúlt,

újra szépnek látni.