Éjjel, kitartó közönnyel hullt az eső.
Házak fala,
mint ázott papír - foltos.
Furcsa kábulat
borul a városra,
erős vákuum szívja
magába a nyüzsgést.
Kiömlő tinta
a lassuló idő.
Fák fázósan rázzák le az eső vizét,
borzongva reszketnek
apró levelek.
Dohog minden ág
baljós hangulatban.
Aszfalt szürke fénye villan
lábam alatt,
görbül a hátam,
s körülöttem a tér.
Az ég opál-tömör árnyéka lehangol.
Tócsák fodros
habokká apadnak.
Halkan suttogó szél hátán,
apró cseppek
utaznak.
Az eső ázott fejemre paskol.
0 Megjegyzések