Dr. Nagy Mihály: Üzenet

(Egy Goya rézkarc nyomán)

Itt fekszenek mind
rendezett sorokban az
út két oldalán.

Jók és rosszak
dermesztő csendben a föld
alatt egyaránt:

enyésznek csendben
súlyos koporsóban, egy
kupac föld alatt,

vagy por alakban
szétszórva a szélben, vagy
urna ölében.

Itt van mindegyik:
buzgó hívő, a bigott
ádáz hitetlen,

a fegyelmezetlen,
a sorokból mindenkor
kilógó különc.

A halált együtt
választó szerelmesek,
s kőszívű szülők.

Itt fekszenek mind
rendezett sorokban az
út két oldalán.

Dúsgazdag úr és
kegyeltje, szerencsétlen
sorsú utcalány.

Egy sorral odább
egy bölcs tanító mester,
s a legjobb diák.

Bebalzsamozva
egy mágnás gigantikus
kriptába zárva,

két ellenség most
szomszéd az urnafalban
megváltást várva,

tovább folytatni
harcukat együtt várják
a kapu felett

álló ígéret
beteljesülését: lesz
majd feltámadás!

Lehet hiába.
A felelet van régen
- ott - Goya rajzán?

Papírlap csontváz
kezében, felirattal:
"Semmi!" - odaát.