Papp Gergő: Koldus és Királyfi

Sárban úszott, kutyáktól menekült, Fésűje a szél, takarója az Éjszaka fúvó tücsökzene volt, Vándorútján, mikor megéhezett, Tatármártásból és törökmézből Bőkezűen adott neki a sors. Így került a Koldus az udvarba. És rátermettségét bizonyítván Lovagi tornára hívta egy gall, Kinek kelta bárdját a tengeren Túlon faragták ki gyilkolásra. A fiúnál csak egy pásztorbot volt, Az is meggörbült már az út során. S most feláll a vén király, és így szól: "Amelyik a triatlont megnyeri, Koronát pihentethet a fején! Aki bizonyít, fiammá teszem!" És a jel után jajgatás hallik, A Koldus fia szemét vesztette! Megalázóan felkacag a gall: "Fattyaid száz évig is beszélni Fogják, miként történt a triatlon, Melyen elvesztetted lelked tükrét! (S fordulván a Király felé: ) Uram, Úgy hiszem, koronád engem illet!" Majd e szavak hallatán a fejdísz Kígyóként mászik a királyi nyak Köré, aztán pórázzá alakul, És a lovag markába tekereg. A vakká lett Koldust kihajítják, Tenyerébe narancsot rakatnak, Hadd higgye, hogy az az országalma, Mellyel új királyságát nyerte el...