Koncsor Milán - Mert nem jött el

Mámor-ittas éjjelen
megkértelek: élj velem,
s titkos nevű fák alatt,
minden percben vártalak.

Hó borítja ősz fejem,
tán eltévedtél több helyen,
s tér és idő szállt tova.
Elfeledted, hogy hova,

kiért, miért szaladtál?
Hát egyedül maradtál!
Mámor-bűzös cifra éjen,
így halt meg a szenvedélyem.

Hó borítja vén fejem,
titkos fasor, égj velem,
magam mögött unott lángok
borítják a szép világot.