Alföldi kisváros , inkább nagyfalu a Berettyó folyó mentén. November van, szitáló esős, ezüst nyálkás idő.
A belváros, a falu agorája :Utasellátó, Bihar Étterem, bútorasztalos üzlet, távolsági autóbuszmegálló, a sarkon kicsi órásüzlettel. Szemben mozi, a filmek szinháza, Az utasellátónak nevezett büféhez hárman közelednek. Lánygyermek középen, 8 éves forma. „Egykésen” szorítja szülei kezét.Balján sötétszürke télikabát, mokány testalkatú férfi kalapban. Anya a jobboldalán szőrmebundában,az elmaradhatatlan barna tokkalappal .Detti fején svédmintásan kötött simlideres ponponos sísapka,irhabundában lépked .Aranyszőke hosszú haja kirojtozódik sapjáka alól. Együtt. Ők, a család ,fejfedőkkel . Védelemben.
Gyermek (magában) : ezt az utasellátót miért hívják nájlonnak? Mert hasonlít a kombinék anyagára, Vagy mert újonnan építették? Pedig csak talponálló italbolt. Itt van rögtön a Géza bácsiék pufi két angyalkás, kürtöt fújó kapuja.Ők vajon puttók, vagy pufókok ? A „kosárból font székeket tőlük rendeltük.Beszélő székek ezek.Minden mozdulatnál recseg-ropog az egész. Szeretem. Sokszor olyan, mintha apró sárga kiscsibék csipegnének benne. Én tudom utánozni a hangjukat. Télen nem a teraszon, hanem a konyhában tartjuk őket. Pontosan ebben a székben ültem egyik este, amikor megmondtam anyukáéknak, hogy ők sohase halhatnak meg ! Meleg ruhákat, sziklakertecskét, faházat, csúcsosat veszek nekik, és ott fognak mindig társasjátékozni. Ha öregek lesznek mindkettőjüknek micisapkát fogok vásáolni.Hogy ne fázzanak. Miért pont micisapkát ? Mert az antennája olyan aranyos. Ebből mindenki fogja tudni, hogy hozám tartoznak. Mert én gondoskodni fogok róluk. Azért akarom őket melegbe öltöztetni, hogy ne fázzanak.Mert akit szeretnek , bebugyolálnak, azok nem fáznak.
A vidéki autóbuszmegállóban távolsági buszok állnak. Debrecen felé több járat is van. Nagy kosaras, hárászkendős öreg nénik, lengén öltöztetett vasgyúró unokákkal.. „Kapatos” sihederek, városiasan kipingált bordórúzsos , dzsörzénadrágos iskolás bakfisok évődnek egymással a mozi lépcsőin.
De jó Kleinéknak! 12 gyerekük van. Az a baj csak, hogy Géza bácsi, aki a vesszőből hajlított fonott székeket csinálja mindenkinek, nagyon alacsony.Majdnem akkora, mint én. Anya szerint azért ilyen pici, mert idegesítik a gyerekei.Pedig a testvérel egymással is játszhatnak otthon.Még akkor is , ha büntetésbe vannak. Apa azt is mondta, hogy ők Izraelbe készülnek. Örökre. Kivándorolnak. Ha magyarok miért mennek Izralbe ? Ott nem beszélhetnek magyarul. Ott mindig süt a nap és forróság van? Láttam filmekben.Tenger is van, sivatag is.Siratófal is. Ott lehet a falnak is beszélni, titkokat mondani. Én a fallal csak pattogó labdásat játszom. „Két kéz, fél kéz, gurguj…” Az nagyon jó ! Az is jó , hogy kanárijuk van Duduséknak ,de kalitkába zárták őket. Ha a sivatagba mennek elengedik. Én is elmegyek majd egyszer oda. Legalább egy tengert kéne látnom, pedig én még a magyar tengert se láttam! Nem engedtek el az iskolai nyári táborba se anyáék. Féltenek, mert akkor nem leszek szem előtt. Mivel nekem nem lehet kismadaram, majd Csipikét viszem magammal.A törpét, amelyiknek olyan csúnya nagy orra van és mókás kalapja.
Én is olyan leszek, mint a rossz lány a mesében, aki kenyérre hágott ,ha egyszer mégis útnak indulok? De én nem taposom meg a kenyeret, én csak körül akarok nézni ott, ahol mindig meleg lesz, és sütni fog a nap.Találok-e magamnak ott bódító virágot , liliomot, leandert, meséket magyarul ? Haraphatok-e majd a felhőkből , mint János vitéz, ha repülök ezüstmadárral? Szaladgálhatok egyszer a sivatagban mint kis Mukk? Lesz e varázskalapom végre a kötött sapkáim helyett ?
A belváros, a falu agorája :Utasellátó, Bihar Étterem, bútorasztalos üzlet, távolsági autóbuszmegálló, a sarkon kicsi órásüzlettel. Szemben mozi, a filmek szinháza, Az utasellátónak nevezett büféhez hárman közelednek. Lánygyermek középen, 8 éves forma. „Egykésen” szorítja szülei kezét.Balján sötétszürke télikabát, mokány testalkatú férfi kalapban. Anya a jobboldalán szőrmebundában,az elmaradhatatlan barna tokkalappal .Detti fején svédmintásan kötött simlideres ponponos sísapka,irhabundában lépked .Aranyszőke hosszú haja kirojtozódik sapjáka alól. Együtt. Ők, a család ,fejfedőkkel . Védelemben.
Gyermek (magában) : ezt az utasellátót miért hívják nájlonnak? Mert hasonlít a kombinék anyagára, Vagy mert újonnan építették? Pedig csak talponálló italbolt. Itt van rögtön a Géza bácsiék pufi két angyalkás, kürtöt fújó kapuja.Ők vajon puttók, vagy pufókok ? A „kosárból font székeket tőlük rendeltük.Beszélő székek ezek.Minden mozdulatnál recseg-ropog az egész. Szeretem. Sokszor olyan, mintha apró sárga kiscsibék csipegnének benne. Én tudom utánozni a hangjukat. Télen nem a teraszon, hanem a konyhában tartjuk őket. Pontosan ebben a székben ültem egyik este, amikor megmondtam anyukáéknak, hogy ők sohase halhatnak meg ! Meleg ruhákat, sziklakertecskét, faházat, csúcsosat veszek nekik, és ott fognak mindig társasjátékozni. Ha öregek lesznek mindkettőjüknek micisapkát fogok vásáolni.Hogy ne fázzanak. Miért pont micisapkát ? Mert az antennája olyan aranyos. Ebből mindenki fogja tudni, hogy hozám tartoznak. Mert én gondoskodni fogok róluk. Azért akarom őket melegbe öltöztetni, hogy ne fázzanak.Mert akit szeretnek , bebugyolálnak, azok nem fáznak.
A vidéki autóbuszmegállóban távolsági buszok állnak. Debrecen felé több járat is van. Nagy kosaras, hárászkendős öreg nénik, lengén öltöztetett vasgyúró unokákkal.. „Kapatos” sihederek, városiasan kipingált bordórúzsos , dzsörzénadrágos iskolás bakfisok évődnek egymással a mozi lépcsőin.
De jó Kleinéknak! 12 gyerekük van. Az a baj csak, hogy Géza bácsi, aki a vesszőből hajlított fonott székeket csinálja mindenkinek, nagyon alacsony.Majdnem akkora, mint én. Anya szerint azért ilyen pici, mert idegesítik a gyerekei.Pedig a testvérel egymással is játszhatnak otthon.Még akkor is , ha büntetésbe vannak. Apa azt is mondta, hogy ők Izraelbe készülnek. Örökre. Kivándorolnak. Ha magyarok miért mennek Izralbe ? Ott nem beszélhetnek magyarul. Ott mindig süt a nap és forróság van? Láttam filmekben.Tenger is van, sivatag is.Siratófal is. Ott lehet a falnak is beszélni, titkokat mondani. Én a fallal csak pattogó labdásat játszom. „Két kéz, fél kéz, gurguj…” Az nagyon jó ! Az is jó , hogy kanárijuk van Duduséknak ,de kalitkába zárták őket. Ha a sivatagba mennek elengedik. Én is elmegyek majd egyszer oda. Legalább egy tengert kéne látnom, pedig én még a magyar tengert se láttam! Nem engedtek el az iskolai nyári táborba se anyáék. Féltenek, mert akkor nem leszek szem előtt. Mivel nekem nem lehet kismadaram, majd Csipikét viszem magammal.A törpét, amelyiknek olyan csúnya nagy orra van és mókás kalapja.
Én is olyan leszek, mint a rossz lány a mesében, aki kenyérre hágott ,ha egyszer mégis útnak indulok? De én nem taposom meg a kenyeret, én csak körül akarok nézni ott, ahol mindig meleg lesz, és sütni fog a nap.Találok-e magamnak ott bódító virágot , liliomot, leandert, meséket magyarul ? Haraphatok-e majd a felhőkből , mint János vitéz, ha repülök ezüstmadárral? Szaladgálhatok egyszer a sivatagban mint kis Mukk? Lesz e varázskalapom végre a kötött sapkáim helyett ?
0 Megjegyzések