Radnai István: Szerelmi álmokra várva

- Liszt Ferencnek -

álmokra várva könnyű volt
rábízta a zongorára
bár a cím erről nem szólt
nem az utókor kára
s liszt előtt beethoven erotikája
jutott belőle több szimfóniára

 s eléggé szókimondók voltak

lett dolga a zongorahangolónak
s a fúvósok kifújtak a hegedűk
húrja szakadt s egyedül
a karmesternek nem kell lóca

ahol leülhet párját átkarolva
suhog a pálca s a teremben a levegő reszket


míg itt hallgatom hogy a szú perceg
kezem alatt a billentyűzet
elszólja magát hogy nem kívánok szűzet

szavakat kimondani vagy súgni inkább
felitatni könnyed mint a tintát
míg távol vagy lefolyik arcodon
s a tisza árad-e vajon

hát nem szólok inkább magányom
súlya majdnem a víz alá nyom
vagy felrepít egy vad toronyba
az élet hozzám ugyancsak goromba

de nem ugrom ne félj s hogy élek
annak oka néha beszélhetek véled

míg a buja zene helyettem kimondja
csomagolva nagy fortisszimóba
jön rezignált dekrescsendó
s ahol nyugszik nem sír lesz  - dó

s ezen az alaphangon
ébredek a keményszívű padlón