Radnai István: Rejts el ha poroiszló kerget

"Ti mézzel édesítitek,
     Ha maszlagot kevertek;
Ha megkötöztök is, selyem
     Kötésetek s virágszál. -"
Csokonai Vitéz Mihály: Édes rabság

már reszket a hajnali lomb
mégis szorít nedvedző combod
párállik illat s könnyed a domb
emeled még elém megterítve
és űzöd teli boros kupával a gondot
s erővel küzdesz a fénnyel kerítve
végső lehelletem megkeserítve
s íme nem lankad a maszlag hevít
kívánom mint medve a mézet
bárki ránk tilos ajtókat nyithat s te itt
megkötöz hajad selymével a végzet

odakint reszket ébredő lomb alatt
sietős léptű a közönyös reggel
de forrásod hévvize hosszan fakad
kérhetem mégsem ereszt el

hercegnőm ácsolják áll a bitófa
mégse bánom szakad még egy strófa
végső lehelletem megédesítve
párállik öled magas a dombja
rajta áll mint bitó hurkot vet a szívre
reményben elalélsz felébredsz íme

hercegnőm ne várj a bitóra nászban remegj még
felhúz a hóhér s még egy utolsót serken a kéj


*****
lehelletem !
hévvize!
(szándékos, ritmikailag szükséges)