Radnai István: Mariska néni fénykörében

üveg mögött kis réz-virágban ül
a lámpabél füstje alig s örül
kire vetődik halovány sárgán
jaj kiásott agyag alatt túl a márgán

van akire az imént vetődött
a villanyt vigye az ördög
nem kell más petróleum fénye
fahasábok a kályhában égve

s ahogy a hasábok duruzsolnak
hangosítják suttogó szókat
kísérteni a szél ide eljár

megfejted a kecskét barackot
befőzöl télire hizlalsz malacot
félre a púpozott földet kelj már