Radnai István: Hazajáróban

"a rég beomlott tetejű
udvarház mohás igék"
Lászlóffy Csaba: A sőlyomréten át

igék és igézet szószék
szuszékon szép csecsét
baudelaire-rel cserét
játszogató víg cseléd

ki zálogot ad s félti anyja
aki tudja hogy mit nem adna
ki vigyázhat egy kamaszra
szava is csak úr malasztja

állt a ház és máris roskad
s a virág hervad ahogy hoztad
s elvesztené híg eszét

fogatlanul torz az ajka
hasadt ajtó lakat rajta
mohát mos a jégverés