Annár Zsófia: Szerelem

Éjjel vagyok s te Nappalom
Ragyogó Napom vagy s én Csillagod
Körbe s körbe forgunk
Örök táncunkat rójuk.

Tündöklő ezüst s ragyogó arany fény
Végtelen nappal s éj
Vágytól égve össze fonódunk
Minden hajnalon s alkonyon.

Sötét vagyok s te Fény
Követsz, de el sosem érsz
Kinyújtjuk kezeinket
De visszarántjuk, ha túl közel érnek.

Tündöklő ezüst s ragyogó arany fény
Erről dalolnak az ősi mesék
Senki se tudja, miért vagyunk
De egymásra váruk, minden hajnalon s alkonyon.

Ész vagyok s te Szív
Szavad oly messziről hív
Harcunk az, ami összeköt
Küzdelmünk végtelen s örök.

Tündöklő ezüst s ragyogó arany fény
Űzzük egymást egy álomért
Vég nélküli utakon járunk
De ott vagyunk, minden hajnalon s alkonyon.

Tél vagyok s te Nyár
Szívünk csak egy szóra vár
S hallom íj távol is
Értem üvöltő álmaid.

Tündöklő ezüst s ragyogó arany fény
Nem akarok mást csak velem légy
Összeköt minket egy ősi hatalom
Hogy együtt lehessünk minden hajnalon s alkonyon.

Csillag vagyok s te Nap
Alkony vagyok s te Hajnal
Ezüst vagyok s te Arany
Mély Sötét vagyok s te örök Fény maradsz.

A Világosságot elnyeli az Éj
A Sötétet szétoszlatja a Fény
De kiket a legtisztább kötelék tart össze
Megvédi őket örökre
A Szerelem.