Anna Irda: Gondolatok...

...Itt vagyok most nálad,
anélkül, hogy láthatnálak,
gondolatom a vendéged,
azzal kereslek fel Téged.

Nem, midőn először láttalak,
nem akkor született érzésem,
mióta élek, mindig vártalak,
helyed készen állt szívemben.

Elmúltak hosszú évek,
s lelkem érintetlen állott,
de tudtam, eljössz majd, hogy megérintsd,
s létre kelts benne egy világot.

Oh, tudtam én, hogyha találkozunk:
mi egymást keresők,
a legszebb érzés ösvénye lesz utunk,
mely sorsunkról elsimítja a redőt.

S míg gondolataink napsugarán át,
egy szép érzés megérint,
addig a bennünk lángra gyúlt világ tüzében,
tán összeforrnak lelkeink...