Ambrus Petra: Vége lett annak, ami el sem kezdődött!

Kár, hogy így lett vége sok szép pillanatnak,
Szomorúan vágtam neki a következő napnak.
Vérzett a szívem, majdnem meghalt,
Elmúlt a szeretet, miből neked is adtam.

Fúj a forró őszi szél, sorvadnak a falevelek,
Így múlik el az élet, s lesz másé a szeretet.
A nap melegen süt és szárítja könnyeim,
Melyek elillannak oly hamar, oly könnyedén.

Ahogy múlnak a percek és utána a napok,
Úgy felejtem el ezt a csodás pillanatot.
Lassan beköszönt a nyirkos hideg tél,
Eszembe jut, hogy milyen gyorsan elmentél.

Szavaidban a búcsú hangja csengett füleimbe,
De bíztam, hogy ez csak egy tévedés lehet.
Megéreztem szíved bizonytalan lüktetését,
Nem gondoltam arra, hogy valami véget ért.

Este, amikor a forró nap már lenyugodott,
Szívemben hevesen, sok villám cikázott.
Úgy ért a felismerés, mint a tavaszi jégverés,
Hogy nem vagyok, talán nem is voltam a Tiéd.